2018. július 9., hétfő

7...

-Akkor megyek és elintézem mert ahogy látom más dolgok is hiányoznak. - köszörüli meg a torkát Chris én pedig felkapom a fejem és remélem,hogy nem vagyok elpirulva. -Itt hagyhatlak? -szólít meg, mert elkalandoztam gyönyörű zöld szemébe.
-Öhm persze megleszek. -nevettek fel kínosan és intek neki.
Amint kilép a szobából a csaphoz szaladok és megmosom az arcom és örülök,hogy legalább víz van már. Bele nézek a tükörbe és elrémülve látom,hogy milyen fáradt és szomorú a tekintetem. Hát igen ez vagyok én. Cammogva lebicegek a lépcsőn és már csak arra vágyom,hogy elérjem az ágyamat és elfelejtsem ezt a napot.
Amint behunyom a szemem, álomba is merülök és most először nem sikítozva menekülök hanem egy élénk zöld színű szempár néz vissza rám és élvezem az álmot.
De reggel meg is kapom érte a büntetésemet mivel elalszok és Agatha pálcájának érintése riaszt fel az álmomból. Amióta itt vagyok most először aludtam ki magam és nem rémálmoktól,izzadtan riadok fel hanem a veréstől. Hogy a franc essen ebbe a nőbe és az egész kócerájba!
-Fent vagyok. -ülök fel és bámulok a vicsorgó vezetőre akinek a képétől leginkább hányingerem lesz.
-Ma nincs reggeli számodra! Legközelebb majd nem alszol el. -vág pofon és faképnél hagy.
Egy reggeli? Kit érdekel? Hozzá szoktam már az éhezéshez.
Felkapok magamra egy rövidnadrágot és egy fekete pólót amit betűrök és fésülködésnek pedig beletúrok a hajamba és kész is vagyok.
A jobb fele az arcomnak sajog ezért elveszem a biblia könyvet és odatartom az arcomhoz,hogy kissé lehűtse.
-Ki bántott? -riaszt fel egy hang bambulásomból és mire odanézek már tudom,hogy Chris áll ott.
-Ööö senki. Minden rendben. -hazudom és lenézek a lábamra. A francba! Rövid gatyám nem takarja el a reggeli pálca nyomait pluszba még ott virít a tegnapi esésem nyoma is ami elég csúnya lett de lehetne rosszabb is ha Chris nem segít.
-Ginger hiszen téged bántottak. - két lépést lép és már ott is van az ágyam mellett.
-Mondtam már,hogy a világ legszerencsétlenebb emberével van dolgod? Ne aggódj tényleg kutya
bajom. -próbálok őszintén felnevetni de ahogy arca grimaszba rándul már látom,hogy nem sikerült.
Látom,hogy nem hisz nekem de hanyagolja a témát és újra rám szegezi igéző szemeit.
-Miért nem reggelizel? A többiek már rég asztalnál ülnek. - int háta mögé mire megrándul az arcom és nagyot sóhajtok. Hogy érzékeli mindig,hogy a legjobb kérdést tegye fel?
-Nem vagyok éhes. A szerdai reggelik mindig olyan ehetetlenek. -imitálok hányingert ami félig igaz is, de a reggeli még mindig a legfinomabb a három étkezés közül. És pont arról maradok le. Szuper.
-Ha kell magam tömlek meg. Na gyere. -nevet fel és nyújtja felém a kezét. Jesszus most meg kéne fognom? Vagy mosolyogjak és csináljak hülyét magamból? Nagyon régen fogtam meg férfi kezet és félek az érintéstől. Na jó Ginger Mona, nyugodjál már le! Ez csak egy nyavalyás kéz! Nem harap! Maximum a gazdája! De bánnám én ha harapna? Jesszus, miket gondolok?
Chris még mindig csak ott áll,felém nyújtott kézzel de már kezd elbizonytalanodni ezért gyorsan oda nyújtom a kezem és mellé lépek. Na eddig nem nagy ügy. Sétálni meg tudsz! De miért ilyen kocsonyás a lábam mintha össze akarna rogyni? Jaj csak ne Chris előtt!!!
Bátorítóan megszorítja a kezemet amitől rögtön rosszul érzem magam és elakarom rántani a kezem.
Ez nekem sok. Hirtelen felbukkan és több érzelmet és hangulatot idéz fel bennem mint amit képes vagyok elviselni. Köhintek egyet és elveszem a kezemet a markából és máris hiányzik meleg érintése.
Némán sétálunk egymás mellett de fel se fogtam mit tesz majd Agatha ha meglát az étkezőnél. Valószínűleg újabb verést kapok amint elmegy Chris de legalább nem leszek éhes.
Amint belépünk megbánom,hogy Chris mellettem van mert minden szempár ránk szegődik és én majd elsüllyedek szégyenembe. Aztán meglátom Agatha gyilkos tekintetét és az étvágyam olyan hamar tova illan,hogy szinte ott se volt.
Az utóbbi napokba túl sokat kaptam. Nem bírok több verést. Csöndben megfordulok de érzem,hogy Chris tekintete lyukat éget a hátamba majd meghallom Agatha vinnyogó hangját.
-Hagyja csak, reggel mondta,hogy nem éhes. Biztos nem érzi jól magát. - és most jött el az idő,hogy tényleg hányingerem lett. Gyűlölök itt lenni. Gyűlölök mindent ami ide köt. Gyűlölöm ezt a szaros életet amit messze nem életnek hívnak. De valahogy kell nevezni, nem?


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése