Az árvaház titka 01.

Dorothy McLoad gazdag úri hölgy akinek szíve tele volt szeretettel és törődéssel. Az ő nevéhez köthető az árvaház alakulása. Azonban nem volt olyan könnyű Dorothynak megalapítani az árvaházat mivel családja ellenezte,hogy semmire kellő gyerekekre költse a pénzüket. Dorothy azonban határozott volt és nem ingott meg a tervében,ha kell egymaga viszi véghez. Azon a nyáron a lány beleszeretett egy ácsfiúba, aki nem volt vagyonos de tiszta szívből szerette a lányt és ezt az érzést Dorothy is viszonozta. Amikor a lány már teljesen megbízott a fiúban elmondta az álmát és a terveit, csak nem tudja,hogy valósítsa meg pénz és fedezet nélkül. Matthew elmosolyodott és megcsókolta Dorothyt ezzel fejezve ki mennyire szereti.
-Meg fogjuk alapítani azt az árvaházat. Árváknak fogunk olyan otthont nyújtani amit sose kaphattak meg. Sose fognak éhezni, nélkülönözni és szeretet fogja körül venni őket.  Megígérem. -ölelte át a lányt és Dorothy pontosan tudta,hogy ott van ahol lennie kell azzal az emberrel akit mindennél jobban szeret. Szerették egymást.
A fiúnak volt néhány jóra való barátja akik szívesen segítettek nekik megtervezni az alapokat, mindenki ott segített ahol csak tudott. Dorothynak volt egy gazdag családja azonban egy forintot nem adtak lányuknak, inkább elköltöztek egy másik városba,hogy ne mocskolja be lányuk a nevüket.
Arra nem gondoltak,hogy ez a hír épphogy jó sajtó lehetne nekik de erről már lekéstek. A II. világháború kitörése az ő életüknek se kegyelmezett.
Az árvaház nagyon szépen készült, kaptak pár gazdag befektetőt is akik hajlandóak voltak segíteni nekik. Dorothynak az fájt a legjobban saját szülei nem látták benne azt a lehetőséget,hogy olyan gyerekeknek segítsenek akik semmit se tehettek az életről.
Azonban a világháború az árvaháznak se kedvezett. Egy éjszakai bomba,amely a ház falát érintette, rengeteg gondot okozott a ház további felépítésében. Dorothy elvesztette a hitét és ágynak esett. Nem volt képes felkelni az ágyból és immár Matthewnak nem csak az árvaházról kellett gondoskodnia hanem feleségéről is. Dorothy súlyos beteg lett, hiába akart segíteni férjének,a szervezete felmondta a harcot. Azonban ezekben a szörnyű napokba a lány már a 8. hónapban járt kislányával. Azért imádkozott minden nap, ha nem is éli túl gyermekének adhasson életet.
Matthew miközben keményen az árvaházon dolgozott csak arra gondolt,hogy megígérte feleségének,hogy elkészül a gyerekotthon. Nap mint nap maga előtt látta együtt eltöltött perceiket és közben elképzelte milyen boldog életük lesz miután megszületik közös kislányuk. Azonban ez már nem következett be. Miután életet adott Dorothy kislányának a nő két nap múlva meghalt. Nem bírta tovább a szíve. Matthew teljesen összeomlott. Nem tudott a kislányára gondolni a gyerekotthonra. Csak a feleségére gondolt aki itt hagyta őt,pedig annyi minden várta még őket az életben. Annyi szép történetet elképzelt,hogy népesítik majd be a gyerekotthont, hogy nevelik fel gyermeküket és,hogy álmodnak még több mesét ami csak arra vár,hogy véghez vigyék őket.
Azonban Dorothy elment. Itt maradt a kislányuk. És a majdnem kész árvaház.

12...

-Hogy hol? -kérdezi döbbenten Andrew, nem vártam tőle más reakciót.
-Jól hallottad. Mostanában elkezdtem látogatni azt az árvaházat aminek a felét a nevemre íratta anyám.
-Aha,oké. Első kérdésem: minek is íratta rád anyád? - vonja fel a szemöldökét mire unottan felsóhajtok.
-Azt hiszem így igyekszik belőlem normális embert faragni. -a mondat végére mindketten felnevetünk.
Hát igen, örököltem egy árvaházat. Míg más fiatalok házat és autót kapnak az ősöktől én egy árvaházat kaptam. Nem igazán tudtam haragomat visszafogni anyám előtt amikor megtudtam, azóta mondhatni  nem is tartjuk a kapcsolatot.
-Második kérdés: miért éppen most mentél oda? -kérdezett rá Andrew arra a kérdésre amire igazából még én se tudtam a választ.
-Talán a kíváncsiság és az unalom hajtott. Miért haver te tudod milyen egy árvaház? Meg egyébként is tele van lányokkal.
-Hála égnek nem tudom milyen, de ott elég gáz csajok vannak nem? Legalábbis nem tudom elképzelni,hogy legyen ott egy jó nő.
-Hát én is így álltam hozzá. Aztán elkezdtem beszélgetni egy lánnyal. Egészen különleges.- Ginger arcára akaratlanul is elmosolyodtam.
-Hát ha látnád most magad kívülről, azt mondanám rohadt jó nő lehet. -erre a kijelentésre mindketten felröhögtünk és itt le is zártuk ezt a témát.
***
Miután Andrew elment, csináltam magamnak egy gyors vacsorát és felmentem a szobámba mivel elkezdett érdekelni az árvaház története. Hogy került egyáltalán hozzánk? Mi lenne a valódi dolgom egy árvaházzal? Ha már az én nevemen van talán kihozhatnék belőle valami jó dolgot is. Azt hiszem most örülnék anyám segítségének, de miután összevesztünk úgy döntött végképp magamra hagy a helyzettel. De a háttérből még mindig finanszírozza az árvaházat,csak az a gond,hogy ennek a felét elteszik a nevelők. Itt az ideje,hogy utána nézzek a dolgoknak és kezembe vegyem az irányítást.

11...

Chris 

Ezen a héten azon kapom magam,hogy egyre többet járok és egyre több órát töltök az árvaházban. Na persze nem Agatha hazug,nyávogó hangja miatt. Bár nem akarom még beismerni magamnak de nyilván való,hogy Gingerben megfogott valami. Ginger aki már kisgyerek kora óta ott van, Ginger akinél ha elérem,hogy elmosolyodjon  csak arra vágyom,hogy újra lássam a mosolyát. Térj észhez Chris. Talán csak a farkad beszél megint az eszed helyett. Meglátom magam előtt Ginger tökéletes fenekét és mellét és rögtön érzem,hogy könnyítenem kell magamon ha nem akarok szétdurrani.  Már nem vagyok olyan szoknyapecér mint kamaszkoromban de mivel nincs olyan nő az életembe aki mellett megállapodnék sajnos még mindig sok az idegen nő a házamba.  Egy komolyabb párkapcsolatom volt aki végül két év után szakított velem mivel nem bírta elviselni,hogy a lányok,hogy próbálnak magukhoz édesgetni.  Nem hibáztattam bár nehéz volt elengednem mert tényleg szerettem. De az idő segített és az is,hogy elköltözött a városból így nem kellett attól félnem,hogy valahol összefutunk.
Bemegyek a szobámba, megkeresem az egyik kedvenc videómat és elkezdem rá verni ami máris sokat könnyít a testemen. Mikor behunyom a szemem és Ginger képe ugrik elő rögtön kipattannak mire hangosan felnyögök.  A francokat. Nem kéne róla fantáziálnom,hogy meztelenül riszálja magát az ágyamba majd arra kér,hogy tegyem magamévá. Rohadtul nem kéne erről fantáziálnom mégis ezt teszem miközben kezem egyre ritmikusabban mozog a farkamon és érzem,hogy nem sokára elmegyek. Hangos nyögéssel élvezek el majd rögtön megyek is és helyre teszem magam után a szobát. Ideje valami hasznossal eltölteni a mai napot. Bemegyek a konyhába majd meghallom a csengőhangomat és rögtön fel is veszem legjobb barátom csörgésére.
-Csá haver.- szólok bele.
-Csá. Nyiss ajtót. -mondja bele majd ki is nyom. Jah Andrew általában hívatlanul állít be hozzám de nem különösebben izgatom magam miatta. Pár perccel hamarabb hív biztos nem veszem fel neki.
-Na mizu tesó?- pacsizik le velem mikor ajtót nyitok és már be is jön.
-Épp jókor jöttél. -dőlök le a kanapéra.
-Jaj ne mond,hogy ennyire unalmas nélkülem az életed.- kap a szívéhez és rám néz.
-Baromságaid nélkül unalmas az életem. -nevetek fel, majd a hűtőhöz megyek és kiveszem a kedvenc sörét és felé dobom.
-Le akarsz itatni? Benne vagyok. -röhög fel és már a fél sört meg is itta.
-Nem téged akarlak megfektetni ne aggódj.- paskolom meg a hátát és vissza ülök a kanapéra.
-Azt hiszem ez megnyugtat de kíváncsivá tettél. Chris Evans kire vetette ki most a fogát? -csillan fel a szeme.
-Akire épp azelőtt vertem ki,hogy hívtál. -nevetek mert tudom milyen arcot fog vágni és igen ez be is következik.
-Imádlak tesó de mond,hogy nem ott verted ki ahol épp ülök. -sápad el Andrew arca én pedig jót szórakozom rajta.
-Ott csak épp 100 lányt kényszerítettem az orgazmusra. Sokkal jobb. -nevetek fel.
-Undorító vagy haver de szerencse,hogy én is pont ilyen mocskos vagyok. -vigyorog majd lehúzza a maradék sörét. -Szóval mesélj,hol ismerted meg az újabb áldozatodat?
-Az árvaházban. -felelem mire Andrew teljesen ledöbben.

10...

Gyorsan besurranok a női mosdóba mielőtt bárki megláthatná vörös arcomat és faggatni kezdene. Ez nem történhet meg többször. De igazából történt olyan ami elítélendő lenne? Ami nem természetes a kinti világban? Agatha fejében természetesen ez törvény ellenes,hogy egy olyan srác mint Chris még csak hozzá szóljon egy olyan semmitmondó lányhoz mint én.
Hát felőlem legyenek boldogok, mert valahogy azt nem veszi észre a drága nevelőm míg én a négy fal között élek ő azt csinál amit akar és azzal akivel akar.
Amikor tükörképemmel találkozok meglepődve veszem észre az apró csillogást a szemembe és gödröcskét a szám sarkában. Hát így néz ki egy boldog lány. Általában akkor mosolygok így mikor  kinézek az ablakon és a madarak szabad suhanását nézem. Olyankor én is ott repülök velük a végtelenbe,semmire se gondolva csak a szabadságomra.
Megmosom az arcom és úgy döntök ideje visszatérni az álmodozásból az élők közé.
-Pszt! Mona!- ahogy kilépek az ajtón Lola inti,hogy menjek oda hozzá de csendben.
-Kieszeltünk egy tervet,hogyan szökjünk el.- suttogja a fülembe úgy mint ha a falnak is füle lenne.
-És mi lenne az?- vonom fel a szemöldököm,mert ezekre az ötletekre mindig vevő vagyok ha még kivitelezhetetlenek is.
-Most,hogy Chris sokat jár ide, lehetne ő a csali mivel láthatóan Agatha oda van érte, bár ki nincs. -kuncog fel, szívem pedig megtelik boldogsággal Chris nevére.
-Csali? Mármint mire gondoltatok egészen pontosan? -kérdezem Lolát aki két évvel később érkezett mint én és szintúgy elege van már ebből a helyből mint még pár lánynak.
-Valahogy úgy okoskodjuk ki,hogy Agatha és Chris a hátsó tanuló szobába legyenek és remélhetőleg nyomuljon rá a srácra,hogy ránk csak ne is gondoljon.
-És Martha? Az ajtón akkor se jutunk ki.- sóhajtok mert már megint kudarc lesz ennek a vége.
-Két csaj bevállalta,hogy feltartóztatják és még "véletlenül" balesetet is okoznak.
-Miért? Ők nem akarnak elmenni innen? Elég abszurdul hangzik nem?
Lola csak megvonta a vállát és hallgatott.
-Felőlem. Már kerültünk párszor bajba.- biggyesztem le a számat.
-Ne aggódj. Király terv, nem csúszhat el. Most végre elmegyünk innen. -derül vigyorra Lola arca és a karomba csap. -Na, örülj már velem egy kicsit. -erősködik mire kicsikarok magamból egy gúnyos mosolyt.
-Ez megteszi? -csúfolódok mire csak a szemét forgatja.
-Megértem. Sokszor próbálkoztunk már a szökéssel de most érzem,hogy sikerülni fog. Tudod az a hatodik érzék. -kacsint rám majd már el is tűnt mellőlem.
5 óra körül már megevett az unalom ezért úgy döntöttem elmegyek a tanulószobába átolvasok pár könyvet. Mivel megrögzötten kerülöm a tekinteteket ezért a folyosón általában lefelé bámulok vagy a hajamat csavargatom de most sikeresen neki mentem Chrisnek aki oldalán ott vigyorgott Agatha. Hogy bírja még elviselni? Vagy talán van egy másik oldala amit csak Chrisnek mutat?
-Oh ne haragudj! -nézek fel csillogóan zöld szemeibe, pillanatra el is felejtem,hogy ott áll mellette a boszorkány.
-Merre,merre? -kérdezi a nevelő mire rákapom a tekintetemet.
-Csak a tanulószobába igyekeztem.- biccentek a folyosó végére.
-Máskor igyekezzél gyorsabban és figyelj az orrod elé. Liba. -az utolsó szót azt hiszem csak én hallom amikor Chris felé fordul és olyat mond amire nem számítok.
-Kettőtök közül éppen te viselkedsz úgy mint egy buta liba. Kezdek attól félni,hogy igazak azok a pletykák amiket hallok rólad. -Agatha paprika pirossá válik és rögtön próbálja kimagyarázni a dolgot.
-Mona nem úgy értettem,menj nyugodtan tanulni, ha segítség kell csak szólj. -nyávogja elvékonyított hangon mire csak a szememet forgatom és továbbá nem vagyok kíváncsi ahogy a szempilláját rebegteti Chrisnek. Hülye liba.

9...

-A sajnálatodat feldughatod a seggedbe! -kiabálásra kelek fel ahogy két lány egymással farkas szemet nézve kiabál egymásnak. Ennyit az alvásról.
-Hogy neked milyen kifinomult a szókincsed. -vág vissza Lisa.
-Jaj hagyjuk már ezt! Adhatod itt a tündérkét azonban ebben a szobában mindenki tudja,hogy egy rögtönzött hazug ribanc vagy! -kiabál Lola és arcát teljesen elöntötte a düh.
-Hmm lehet, de nekem legalább még ez is jól áll. -dobja hátra a hosszú haját Lisa és hátat fordít a többieknek és kisétál.
-Hogy mennyire gyűlölöm! -csattan fel elkeseredetten Lola és lehuppan az ágyára mire néhányan körbe veszik és nyugtatják.
A lányok itt nagyon sokat veszekednek ami főleg másik kinézete miatt alakul ki. Én sose avatkozok ezekbe bele és amíg engem nem piszkának le se tojom ki hogy néz ki. Hosszú sötét barna hajamat általában kiengedve hordom, sötétzöld színű szempár az amit szeretek magamban az alakom meg olyan amilyen. Ott gömbölyödök ahol kell egyébként izmos az alkatom. Reggelente amikor kitudok lógni szeretek futni a természetbe ezzel is kizárva ezt a rémálmot ami körül vesz nap mint nap.
Már két napja,hogy nem láttam Christ újra felbukkanni  ami talán azért hiányzik mert volt némi betekintésem,hogy milyen amikor egy sráccal beszélsz,hogy a lányok,hogy reagálnak egy helyes pasi felbukkanására. Hiszen ezt csinálják a normális tini lányok nem? Kiszemelnek egy srácok akit próbálnak elcsábítani a többi lány pedig irigykedve figyeli a történéseket. Néhány romantikus könyvben általában így van.
Az utóbbi napok elég tűrhetően telnek van mit ennem és nem veréssel keltenek. Vacsorámat hamarabb befejeztem mint a többiek így leültem az ágyamra és kifele kémleltem az ablakon.
-Mond,hogy ettél már valamit! -egy rekedtes hang zökkent ki a gondolataimból és mikor meglátom az ágyamon ülő Christ kisebb szívinfarktust kapok ami valószínűleg az arcomra is kiült. Hogy került ide?
-Nem akartalak megijeszteni. -nevet fel és vidám kacaja megmelengeti a szívemet.
-Igen, igen már végeztem a vacsorámmal szerintem nem sokára a többiek is jönnek. -pillantok az ajtó felé és kerülöm a szemkontaktust.
-Azt hiszem valahogy mindig megérzem éppen hol talállak. -mosolya átragad rám is, és jól esik végre mosolyogni. -Miért nem mosolyogsz többet? Gyönyörű vagy ilyenkor. - pillant a számra és a szívem azonnal vadul kezd verdesni. Jesszus de szépen hangzik ez a szó a szájából és azon kapom magam,hogy én is a dús ajkait figyelem. Na jó ez ciki.
-Öhm köszönöm? - ez inkább kérdésnek hangzik mintsem válasznak. Nem vagyok hozzá szokva,hogy bárki is szépet mondjon nekem ezért elég rosszul kezelem.
-A fürdőszobában minden a helyén ami elfogyott és a konyhába is tele pakolták a hűtőt. -teli hűtőre felkaptam a fejemet és máris összefutott a nyál a számban.
-Jól hangzik. Köszönjük. -mosolyogtam rá és ezeken a napokon amikor itt volt többet mosolyogtam mint az évek során. Hmm...
Épp valamit akart mondani de megjelentek a lányok és rögtön körül rajongták Christ. Ugye én nem tűnök ilyen szánalmasnak ? A lányok elvékonyították a hangjukat, kellették magukat,csavargatták a hajukat és néhol hozzá értek Chris karjához és kuncogtak amikor megszólalt.
Nem akart megbántani senkit de amikor a bicepszét simogatták,lefejtette a lányok ujjait és próbált kicsit hátrébb húzódni. Csak én vettem ezt észre,hogy kellemetlen számára, mert a lányok ugyan olyan erőszakosan törtettek Chris felé. Már sajnálom szegényt.
Mivel nem bírtam ezt a sok csiripelést és nyávogást kimentem inkább a folyosóra és leültem a legtávolabbi padra.
-Hogy szabadultál meg az imádóidtól? -nevetek fel mikor látom Christ felém jövet aki éppen kiakarja tépni az összes haját.
-Ez kegyetlen volt. Félre ne értsd a lányokat szeretem de ez már sok volt.- nevet fel idegesen és megáll előttem. -Leülhetek?
-Persze.- csúszok odébb és máris érzem testéből jövő melegséget. -Hát egészen megbolondítod itt a lányokat az már biztos. -nevetek fel mire széles vigyorral a szemembe néz. Ajaj mit mondtam?
-Téged is sikerült megbolondítanom? - az arcán lévő kaján vigyor megnevetett. Mire észbe kapok kezével már a hajammal játszadozik és érintése megbizsergeti az egész testem.
-Nagyon szép hajad van. Ha azt akarod,hogy megvesszenek érted a pasik akkor hagyd így kibontva. -simít egy hajtincset a fülem mögé. Pasik? Ugyan hol lát itt rajta kívül és a szakácson kívül pasit?
-Szép a nevem, szereted amikor mosolygok, és állítólag dögös  ha kiengedem a hajam. Véletlenül nem én bolondítottal el téged? -kacagok fel és csak viccnek szántam azonban szemében ülő tűz kissé megrémiszt. Most éppen flörtöltem Chris-el?
-Sose ellenkeznék ez ellen. Igazából totál kész vagyok tőled. -arca vészesen közel jár az enyémhez és fogalmam sincs,hogy kéne reagálnom. Ezt miért nem tanítják az iskolában?
Azonban mielőtt bármit megállíthattam volna torok köszörülés ver fel és vissza csöppenek a zord valóságba. Persze,hogy Agatha méricskél gyanús tekintettel és csak Chris miatt nem vágja be a hisztit.
-Valamit megzavartam? -néz rám gúnyos vigyorral Agatha és mivel eszem ágában sincs tovább szítani a tüzet felpattanok és elsietek Agatha mellett vissza se nézve Chrisre.

8...

Miután visszabújtam az ágyamba nem láttam Christ többet csak a hozzá fűződő kérdéseket hallgattam. Aranyos? Miket mondott? Haza akar vinni magával? Annyira szerencsés vagy! Meg stb...
Agatha lépett be a terembe és mindenki azonnal megfeszült és várta,hogy mi lesz a következő húzása. Ő egyébként húszas évei második felében jár és azt nagyon lehet látni,hogy oda van Chrisért. Szóval ezért minimum kijár nekem valami büntetés.
-A bájos Ginger Mona aki azt hiszi,hogy Chris egy árvaházi kis senkibe fog beleszeretni. -röhög fel rosszmájúan és végig simít arcomon mire elütöm a kezét.
-Nem hiszek semmit, ott van tiéd lehet bármikor. - fordulok el tőle de legszívesebben arcon köpném.
-Az enyém is lesz. Nehogy azt hidd,hogy előadod itt neki,hogy milyen nyomorult a helyzeted és majd rögtön fel is karol. Szóval csak figyelmeztetlek,hogy nem fog sikerülni a béna kis játékod. -azt hiszi szúrós pillantásától beijedek hát téved. Majd ahogy jön úgy távozik is de még vissza szól,hogy menjek takarítsam ki a pincét. Hurrá a második legelőkelőbb hely itt. Legalább csönd van és sötét és senki se látja ha elerednek a könnyeim. Bár már alkalmazkodtam az itteni élethez attól még magányos óráimban sokat sírok. Elképzelem milyen lehetne az életem, lehetnének barátaim, rendes iskolába járhatnék és kipróbálhatnék dolgokat.
Nálam van  a kis naplóm amibe mindenfélét írkodok ami éppen eszembe jut. Kinyitom a bakancslistámnál ami alapjáraton kész röhej,hogy ilyenekre pocsékolom az időmet de ennyi szerintem nekem is kijár.

• Megnézni a Titanicot sok sok zsebkendő és fagylalt mellett. 
• Éjszakai fürdés tóparton. 
• Egy napot az ismeretlen utazásnak szentelni minden hónapban.
• Részt venni egy igazi bulin ahol kizárhatom az engem körül vevő világot.
• Hóembert, hóangyalkát csinálni 10 cm hóban. 
• Olyan hangerővel hallgatni a zenét amennyire a fülem bírja.

Azt hiszem nem olyan nagy vágyak nekem még se jutnak ki. Minden nap felírok egy kívánságot magamnak, majd neki állok takarítani. Vajon Chris miért bukkant fel egyik napról a másikra hiszen már itt vagyok 12 éves koromtól és még sosem láttam. Talán csak a háttérben munkálkodik, pénzt ad az árvaháznak amiből mi semmit se látunk. Akaratlanul is magam elé képzelem szépen ívelt arcéleit, gyönyörű szemeit, csábos ajkait. Talán nincs sok tapasztalatom srácokhoz (vagyis egyenlő a nullával) de azért vak nem vagyok. És Agatha ha ennyire be van tőle indulva,hogy hogy nem csábította még el? Hisz ahogy én ismerem mindent el ér amit kitűz maga elé, bárkin kelljen áttaposnia. 

Idő közben leküldtek hozzám még egy lányt takarítani így elhessegettem a gondolataimat és porcicákra fókuszáltam. Minden nap kérem az Urat,hogy mutasson kiutat és adjon erőt. Nekem már csak ő maradt segítségül és barátnak aki minden panaszomat meghallgatja.

7...

-Akkor megyek és elintézem mert ahogy látom más dolgok is hiányoznak. - köszörüli meg a torkát Chris én pedig felkapom a fejem és remélem,hogy nem vagyok elpirulva. -Itt hagyhatlak? -szólít meg, mert elkalandoztam gyönyörű zöld szemébe.
-Öhm persze megleszek. -nevettek fel kínosan és intek neki.
Amint kilép a szobából a csaphoz szaladok és megmosom az arcom és örülök,hogy legalább víz van már. Bele nézek a tükörbe és elrémülve látom,hogy milyen fáradt és szomorú a tekintetem. Hát igen ez vagyok én. Cammogva lebicegek a lépcsőn és már csak arra vágyom,hogy elérjem az ágyamat és elfelejtsem ezt a napot.
Amint behunyom a szemem, álomba is merülök és most először nem sikítozva menekülök hanem egy élénk zöld színű szempár néz vissza rám és élvezem az álmot.
De reggel meg is kapom érte a büntetésemet mivel elalszok és Agatha pálcájának érintése riaszt fel az álmomból. Amióta itt vagyok most először aludtam ki magam és nem rémálmoktól,izzadtan riadok fel hanem a veréstől. Hogy a franc essen ebbe a nőbe és az egész kócerájba!
-Fent vagyok. -ülök fel és bámulok a vicsorgó vezetőre akinek a képétől leginkább hányingerem lesz.
-Ma nincs reggeli számodra! Legközelebb majd nem alszol el. -vág pofon és faképnél hagy.
Egy reggeli? Kit érdekel? Hozzá szoktam már az éhezéshez.
Felkapok magamra egy rövidnadrágot és egy fekete pólót amit betűrök és fésülködésnek pedig beletúrok a hajamba és kész is vagyok.
A jobb fele az arcomnak sajog ezért elveszem a biblia könyvet és odatartom az arcomhoz,hogy kissé lehűtse.
-Ki bántott? -riaszt fel egy hang bambulásomból és mire odanézek már tudom,hogy Chris áll ott.
-Ööö senki. Minden rendben. -hazudom és lenézek a lábamra. A francba! Rövid gatyám nem takarja el a reggeli pálca nyomait pluszba még ott virít a tegnapi esésem nyoma is ami elég csúnya lett de lehetne rosszabb is ha Chris nem segít.
-Ginger hiszen téged bántottak. - két lépést lép és már ott is van az ágyam mellett.
-Mondtam már,hogy a világ legszerencsétlenebb emberével van dolgod? Ne aggódj tényleg kutya
bajom. -próbálok őszintén felnevetni de ahogy arca grimaszba rándul már látom,hogy nem sikerült.
Látom,hogy nem hisz nekem de hanyagolja a témát és újra rám szegezi igéző szemeit.
-Miért nem reggelizel? A többiek már rég asztalnál ülnek. - int háta mögé mire megrándul az arcom és nagyot sóhajtok. Hogy érzékeli mindig,hogy a legjobb kérdést tegye fel?
-Nem vagyok éhes. A szerdai reggelik mindig olyan ehetetlenek. -imitálok hányingert ami félig igaz is, de a reggeli még mindig a legfinomabb a három étkezés közül. És pont arról maradok le. Szuper.
-Ha kell magam tömlek meg. Na gyere. -nevet fel és nyújtja felém a kezét. Jesszus most meg kéne fognom? Vagy mosolyogjak és csináljak hülyét magamból? Nagyon régen fogtam meg férfi kezet és félek az érintéstől. Na jó Ginger Mona, nyugodjál már le! Ez csak egy nyavalyás kéz! Nem harap! Maximum a gazdája! De bánnám én ha harapna? Jesszus, miket gondolok?
Chris még mindig csak ott áll,felém nyújtott kézzel de már kezd elbizonytalanodni ezért gyorsan oda nyújtom a kezem és mellé lépek. Na eddig nem nagy ügy. Sétálni meg tudsz! De miért ilyen kocsonyás a lábam mintha össze akarna rogyni? Jaj csak ne Chris előtt!!!
Bátorítóan megszorítja a kezemet amitől rögtön rosszul érzem magam és elakarom rántani a kezem.
Ez nekem sok. Hirtelen felbukkan és több érzelmet és hangulatot idéz fel bennem mint amit képes vagyok elviselni. Köhintek egyet és elveszem a kezemet a markából és máris hiányzik meleg érintése.
Némán sétálunk egymás mellett de fel se fogtam mit tesz majd Agatha ha meglát az étkezőnél. Valószínűleg újabb verést kapok amint elmegy Chris de legalább nem leszek éhes.
Amint belépünk megbánom,hogy Chris mellettem van mert minden szempár ránk szegődik és én majd elsüllyedek szégyenembe. Aztán meglátom Agatha gyilkos tekintetét és az étvágyam olyan hamar tova illan,hogy szinte ott se volt.
Az utóbbi napokba túl sokat kaptam. Nem bírok több verést. Csöndben megfordulok de érzem,hogy Chris tekintete lyukat éget a hátamba majd meghallom Agatha vinnyogó hangját.
-Hagyja csak, reggel mondta,hogy nem éhes. Biztos nem érzi jól magát. - és most jött el az idő,hogy tényleg hányingerem lett. Gyűlölök itt lenni. Gyűlölök mindent ami ide köt. Gyűlölöm ezt a szaros életet amit messze nem életnek hívnak. De valahogy kell nevezni, nem?