10...

Gyorsan besurranok a női mosdóba mielőtt bárki megláthatná vörös arcomat és faggatni kezdene. Ez nem történhet meg többször. De igazából történt olyan ami elítélendő lenne? Ami nem természetes a kinti világban? Agatha fejében természetesen ez törvény ellenes,hogy egy olyan srác mint Chris még csak hozzá szóljon egy olyan semmitmondó lányhoz mint én.
Hát felőlem legyenek boldogok, mert valahogy azt nem veszi észre a drága nevelőm míg én a négy fal között élek ő azt csinál amit akar és azzal akivel akar.
Amikor tükörképemmel találkozok meglepődve veszem észre az apró csillogást a szemembe és gödröcskét a szám sarkában. Hát így néz ki egy boldog lány. Általában akkor mosolygok így mikor  kinézek az ablakon és a madarak szabad suhanását nézem. Olyankor én is ott repülök velük a végtelenbe,semmire se gondolva csak a szabadságomra.
Megmosom az arcom és úgy döntök ideje visszatérni az álmodozásból az élők közé.
-Pszt! Mona!- ahogy kilépek az ajtón Lola inti,hogy menjek oda hozzá de csendben.
-Kieszeltünk egy tervet,hogyan szökjünk el.- suttogja a fülembe úgy mint ha a falnak is füle lenne.
-És mi lenne az?- vonom fel a szemöldököm,mert ezekre az ötletekre mindig vevő vagyok ha még kivitelezhetetlenek is.
-Most,hogy Chris sokat jár ide, lehetne ő a csali mivel láthatóan Agatha oda van érte, bár ki nincs. -kuncog fel, szívem pedig megtelik boldogsággal Chris nevére.
-Csali? Mármint mire gondoltatok egészen pontosan? -kérdezem Lolát aki két évvel később érkezett mint én és szintúgy elege van már ebből a helyből mint még pár lánynak.
-Valahogy úgy okoskodjuk ki,hogy Agatha és Chris a hátsó tanuló szobába legyenek és remélhetőleg nyomuljon rá a srácra,hogy ránk csak ne is gondoljon.
-És Martha? Az ajtón akkor se jutunk ki.- sóhajtok mert már megint kudarc lesz ennek a vége.
-Két csaj bevállalta,hogy feltartóztatják és még "véletlenül" balesetet is okoznak.
-Miért? Ők nem akarnak elmenni innen? Elég abszurdul hangzik nem?
Lola csak megvonta a vállát és hallgatott.
-Felőlem. Már kerültünk párszor bajba.- biggyesztem le a számat.
-Ne aggódj. Király terv, nem csúszhat el. Most végre elmegyünk innen. -derül vigyorra Lola arca és a karomba csap. -Na, örülj már velem egy kicsit. -erősködik mire kicsikarok magamból egy gúnyos mosolyt.
-Ez megteszi? -csúfolódok mire csak a szemét forgatja.
-Megértem. Sokszor próbálkoztunk már a szökéssel de most érzem,hogy sikerülni fog. Tudod az a hatodik érzék. -kacsint rám majd már el is tűnt mellőlem.
5 óra körül már megevett az unalom ezért úgy döntöttem elmegyek a tanulószobába átolvasok pár könyvet. Mivel megrögzötten kerülöm a tekinteteket ezért a folyosón általában lefelé bámulok vagy a hajamat csavargatom de most sikeresen neki mentem Chrisnek aki oldalán ott vigyorgott Agatha. Hogy bírja még elviselni? Vagy talán van egy másik oldala amit csak Chrisnek mutat?
-Oh ne haragudj! -nézek fel csillogóan zöld szemeibe, pillanatra el is felejtem,hogy ott áll mellette a boszorkány.
-Merre,merre? -kérdezi a nevelő mire rákapom a tekintetemet.
-Csak a tanulószobába igyekeztem.- biccentek a folyosó végére.
-Máskor igyekezzél gyorsabban és figyelj az orrod elé. Liba. -az utolsó szót azt hiszem csak én hallom amikor Chris felé fordul és olyat mond amire nem számítok.
-Kettőtök közül éppen te viselkedsz úgy mint egy buta liba. Kezdek attól félni,hogy igazak azok a pletykák amiket hallok rólad. -Agatha paprika pirossá válik és rögtön próbálja kimagyarázni a dolgot.
-Mona nem úgy értettem,menj nyugodtan tanulni, ha segítség kell csak szólj. -nyávogja elvékonyított hangon mire csak a szememet forgatom és továbbá nem vagyok kíváncsi ahogy a szempilláját rebegteti Chrisnek. Hülye liba.