2...

Ginger Mona
Roy Todd

-Mindenki azonnal keljen ki az ágyból!- ordította a vezető és elkezdte ütni a fabotjával az asztalt. Évek óta már azelőtt fent vagyok,hogy bejönne ébreszteni. Rémálmok. Álmatlanság. Szomorúság.
Kipattanok az ágyból mivel tudom mi vár azokra akik lustálkodni próbálnak. Verés. Az egyik velem egyidős lány magára húzza a paplant és alszik tovább. Újonc.
-Nem hallottad mit mondtam? Ki az ágyból!!! -ordít rá Agatha majd előveszi a pálcáját.
Mikor a lány észreveszi nála a botot rémülve ugrik fel de már késő. Első szónál kellett volna szót fogadni.
Agatha felhúzza a lány pólóját és a hátára 20 erős ütést mér ami átkozottul csíp és fáj.
A lány először még könyörög,hogy fejezze be de a végénél már csak sír.
-Remélem megtanultad,hogy ha azt mondom,hogy felkelni akkor felkelni. -kiabál rá és a földre löki a gyenge lányt aki a földön összekuporogva sír.
Mikor Agatha kimegy a szobából a többi lány oda megy hozzá vigasztalni próbálják én azonban a kis szekrényemhez sétálok és kiveszem a ruháimat. Amikor 12 évesen bekerültem egy hónapig szinte minden átkozott nap veréssel keltem vagy feküdtem le. Gyerek voltam. Mit tudhattam arról mit szabad és mit nem. Mostanra azonban belerázódtam, megtanultam ezzel élni.
A hátamon még ott díszelegnek a véres csíkok amiket magammal viszek a síromba de már csak a lelkemben érzem a fájdalmat.
-Mona jössz? -mindenki csak a vezetéknevemen szólít már azt se tudom milyen hallani ha kimondják  a keresztnevemet.Átlagban a lányok kedvesek a másikkal de itt is meg van az a pár nagyszájú,pofátlan aki még jobban belekeserít az itteni életedbe.
Csak egyet bólintok és megyek utánuk az étkezdébe. Amit eléd raknak mások azt hinnék,hogy egy sárkupac azonban mi már hozzá szoktunk ezekhez az ételnek nem nevezhető moslékhoz. Leülök a szokott helyemre a sarokba,egyedül. Nem vagyok társasági lény. Itt már nem. Eleinte próbáltak még barátkozni akkor még én is szívesen ismerkedtem de az idő elteltével ahogy egyre világosabb lett,hogy hol vagyok eltűnt ez az énem. Ez egy szörnyű hely amit nem kívánok senkinek se,hogy megtapasztaljon.